Itt állok egyedül a parlament fogadójában, nem szolit meg senki és nem hív senki, oly magányos vagyok. Kinéz a pártom, nem fogad be egy frakció sem.

Vajon mi baj lehet velem, engem nem lehet megvenni vagy lefizetni. Nem vagyok pártkatona. Nincs szeretőm és nem tartok prostit. Nem beszélek csúnyán és nem nyilatkozom durván. Nem hazudok a szavazóimnak, elveim mellett kiállok. Szavazóim érdekében cselekszem. Nem osztom a pályázati pénzeket a családtagjaim vagy barátaim körében. Szeretném, ha hazám állampolgárai boldogságban és jólétben élnének. Nekem nem mondja meg senki a pártból, vagy feljebbről hogy, hogyan szavazzak. Mindig tiszta lelkiismeretből döntök. Úgy érzem, hogy fedhetetlen vagyok. Lehet, hogy ez a baj, mert körülöttem mindenki lop, hazudik vagy pártparancsra szavazz. Tartja a markát, vagy behunyja két szemét (a szemét).

Most ketten pofozgatnak, lassan ébredek mély álmomból. Hú de szörnyű álmom volt mondom, szegény vagyok, és becsületes, nem lehet megvenni, nincs szeretőm, és nincs (Fideszes, szoci vagy jobbikos főnököm). Jaj de jó hogy felébredtem az ilyen rémálmokat hagyom, a pályázati pénzeket mégis a rokonaimnak barátaimnak adom. Mégiscsak, egy gerinces, népet átbaszó, Magyar politikus vagyok.